Kereső

 

A dél–dunántúli Dombó várát 1310-ben említik először az írott források. Ekkor még Kőszegi Henrik fia János birtokolja, hat évvel később azonban már valószínűleg I. Károly király kezére került, aki 1326-ban Nyékkel együtt elcserélte azt Csák István fiaival, Péterrel és Istvánnal. A leszármazottaik az újonnan szerzett birtokról felvették a Dombai nevet, amelyet egészen a 16. század elejéig, a család kihalásáig használtak. A Dombai család a fénykorát a 15. század végén – a 16. század elején élte, akinek a tagjai ekkor magas udvari méltóságokat viseltek. A kihalásuk után Werbőczy István szerezte meg a várat, amely az ő halálát követően Török Bálint szerzi meg, tőle viszont Werbőczy István fia Imre kezére kerül. A török 1543-ban vagy 1546-ban foglalta el és kisszámú várkatonaságot állomásoztatott benne, amelynek a létszáma a hódoltság korának végéig folyamatosan csökkent. Az egykori főúri rezidenciából török végvár lett, míg a környező települések elnéptelenedtek, egy részükbe a Balkánról feljövő rác lakosság települt le. A Buda visszavételének az évében a dombói vár is császáriak kezére került. 1691-ben Esterházy Pál herceg kapta meg az uralkodótól a környező földekkel együtt, az elmaradt nádori jövedelmeinek a fejében. A herceg azt ezt következő évben elkészítteti az újonnan szerzett birtok részletes összeírását, amelyben többek között fennmaradt az akkor már romos vár részletes leírása is. A forrás szerint az építmény kaputornya nyugatra nézett és három kapun keresztül lehetett rajta bejutni. A déli és az északi oldalon egy-egy alápincézett, emeletes palotaszárny állt, az utóbbinak a két végén egy-egy toronnyal. A vár keleti oldalán nem volt épület, hanem egy fal futott, a tetején egy kőfolyosóval. Az várat az 1702-es várrombolási rendelet értelmében Esterházy Pál a saját jobbágyaival bontatta le, a kaputornyát pedig aknászok robbantották fel. Egy 1720-ban készült összeírás szerint a vár már egy használaton kívüli rom.

Az 1860-as években Rómer Flóris meglátogatta a vár maradványait, jegyzetfüzetében alaprajzot és távlati képet készített a róluk. Közel egy évszázad múlva fordult a régészek figyelme ismét a lelőhely felé: Rosner Gyula az 1960-as években végzett először terepbejárását a lelőhelyen, majd ezt követően Miklós Zsuzsa foglalkozott a várral, aki több évtizeden keresztül folytatott terepbejárásokat és készített légifotókat a várról és annak környékéről. Nováki Gyulával és Sándorfi Györggyel közösen készítették el a lelőhely geodéziai felmérését. 1994-ben Koppány Tibor az írott adatok alapján állította össze a vár elméleti rekonstrukcióját. Közel egy évtizeddel később pedig Erky-Nagy Tibor és Dunai József, elsősorban Rómer Flóris alaprajzára támaszkodva egy új, számítógépes rekonstrukciót készített. 2006-ban Gere László vezetésével műemléki állagmegóvást végeztek az álló falcsonkokon, majd 2012-ben Szabó Géza leletmentést végzett a vár melletti területeken.

2014-ben Dombóvár Város Önkormányzata felkérésére a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének munkatársai és hallgatói Berta Adrián vezetésével tervásatás keretében kezdték meg a vár régészeti feltárását.

Az első évben egy kutatóárok feltárására került sor a lelőhely középső tengelyében, a vártól nyugatra eső területen, amelynek során nagy mennyiségű leomlott falmaradvány került elő.

2015-ben öt kutatóárok, két szelvény és két szonda feltárására történt meg a vár különböző pontjain. Ezeknek a segítségével sikerült tisztázni a vár kiterjedését, a lelőhely jellemző rétegviszonyait, továbbá adatokat szerezni az egykori épület szerkezetéről, felépítéséről és az egyes építési periódusokról is.

A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján a vár legkorábbi része az Anjou-kor második felében épülhetett (szabályos, téglalap alaprajzú építmény egy palotaszárnnyal). Ezt feltehetően a Zsigmond korban egy másik palotaszárnnyal és egy kaputoronnyal bővítik. A 15. század második felében a keleti falra egy gótikus folyosót húznak fel. Közvetlenül a török foglalás előtt, valószínűleg 1520-ban az egész várat egy külső kerítőfallal övezik. Az eddigi kutatások alapján a török korban már csak kisebb hozzátoldásokra, átépítésekre került sor.

 

Berta Adrián