Kereső

 


   
„Az egykori klottgatyás kisfiú, ilyen előkelő társaságban!”
Trogmayer Ottó a magyar régészeti élet kiemelkedő alakja volt, régész-muzeológus és egyetemi tanár. A bajor felmenőkkel is bíró Ottó bácsi – ahogyan mindenki hívta – 1934. július 24-én született Budapesten. Gyermekkorát Komáromban töltötte. Egyetemi tanulmányai alatt véletlenül került be László Gyula egyik órájára, mely akkora hatással volt rá, hogy régész vált belőle. 1956-ban gyakornokként alkalmazták a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, és egészen nyugdíjazásáig (1997) dolgozott itt, eleinte tudományos munkatársként, majd 1970-től igazgatóként. 1965-ben kapcsolódott be szegedi egyetem régészeti oktatásába. 1969-ben lett a történettudomány kandidátusa, 1999-ben habilitált, 2000-ben kapta meg a professzori címet. Mindenkivel megértette magát, sokszínű és derűs személyiségével gyorsan a társaság középpontjába került. Élete során számos díjat és kitüntetést kapott. Nyugdíjba vonulását követően visszaköltözött Budapestre, de nem szakította meg a kapcsolatot Szegeddel. Mindig visszavágyott a dél-alföldi városba, ahova szeretett volna visszaköltözni, de erre már nem volt alkalma. 80 éves korában 2015. május 28-án hunyt el. 

 „Úgy érzem, szakmailag gazdag életem van.”
Trogmayer Ottó neve elsődlegesen a szegedi múzeum, illetve később a Csongrád Megyei Múzeumi Szervezet munkásságával kapcsolatban vált ismertté. Ősrégész volt, aki 28 évesen új bronzkori kultúrát fedezett fel és írt le doktori disszertációjában, majd nemzetközi hírűvé vált a korai neolitikum (Kőrös-kultúra) kutatása terén. 1969-ben kandidált. Ásatásai, publikációi felölelték a korai neolitikumtól a középkorig terjedő teljes régészeti/történelmi időszakot, földrajzi tekintetben pedig majd a teljes Békés és Csongrád megyét. (Kürti Béla)

„Tansámliból” önálló Régészeti Tanszék
Trogmayer Ottó a szegedi egyetem régészeti oktatásába 1965-ben kapcsolódott be meghívott előadóként. 1999-ben habilitált, amivel címzetes egyetemi docenssé avanzsált. Az ő nevéhez köthető a régészeti képzés „szegedi iskolájának” megteremtése. Szervesen összekapcsolta az elméleti képzést a gyakorlati oktatással. Úgy vélte, az a legfontosabb, hogy olyan régészek kerüljenek ki az iskolából, akik minden régészeti korszakban otthonosan mozognak, és el tudják látni az összes vidéki múzeumhoz kapcsolódó feladatot. A „szegedi iskola” számos nemzedéket nevelt ki. Trogmayer tanár úrnak jelentős szerepe volt abban, hogy 1989-ben újra önállóvá vált a Régészeti Tanszék, amelynek ő lett a tanszékvezetője. Ezt a titulust egészen 1997-ig viselte. Oktatói, iskolateremtő tevékenységét 1996-ban Széchenyi-díjjal jutalmazták.

„26 évesen [lettem Ottó bácsi]. Tudniillik a tanyavilágban a „hé, bátyó” megtisztelő megszólítás, ezt mondták nekem a tőlem sokkal idősebbek is. Pekingtől Anglián és Görögországon át Amerikáig sokfelé jártam, de ott is Ottó bácsi voltam.” (Trogmayer Ottó)

  „Sikerült a csorvai temetőt megtalálnom, sikerült a legelső avar települést meghatároznom, sikerült az első honfoglalás kori ép íjat megtalálnom, sikerült a Sankt Gallen-i mintájú szeri templomot kiásni, sikerült a szeri püspöki botot megtalálni – már ez is elég egy régésznek. Úgy érzem, szakmailag gazdag életem van. Ma is írok, ritkábban kisebb tanulmányokat és nagyon büszke vagyok immáron hat kötetet kitevő tudományos ismeretterjesztő munkásságomra.” (Trogmayer Ottó)

„Nálunk mindig ’rideg régésztartás’ folyt, mindenki megkapta a lehetőséget arra, hogy a terepmunkából tudományos eredményeket szűrjön le. Megkapták azt az általános elméleti alapképzést, amire egy Alföldön dolgozó régésznek szüksége van; ugyanakkor olyan terepgyakorlatot kaptak, amire Budapesten nem volt lehetőség.”  (Trogmayer Ottó)

Trogmayer Ottó legfontosabb díjai, elismerései

1966  Szocialista kultúráért
1969  Nívódíj
1983  Móra Ferenc-díj
1983  Munka érdemrend ezüst fokozat
1988  SZOT-díj
1992  Megyei alkotói díj
1994 Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztje
1996  Szegedért Alapítvány fődíj
1996  Széchenyi-díj
1997  Magyar Örökség-díj
2013  Magyar Érdemrend középkeresztje
2014  Szeged város díszpolgára kitüntetés


Trogmayer Ottó fontosabb ásatásai:

Békés, kora Árpád-kori temető (1958)
Csorva, késő bronzkori temető (1957–1958)
Helemba-sziget, vaskori telep (1959)
Tápé–Széntéglaégető, bronzkori halomsíros temető (1960–1964)
Maroslele–Pana, az újkőkori Körös-kultúra telepe (1964–1965)
Deszk–Olajkút, az újkőkori Körös-kultúra telepe (1966)
Tiszasziget–Homokbánya, az újkőkori Vinča kultúra telepe (1972)
Csongrád–Bokros, avar kori ház (1961)
Ópusztaszer, középkori monostor (1970–1976)
Szeged–Szőreg, középkori apátság (1974)
Csanytelek–Palé, középső bronzkori temető (1988)